Augusztus 11. Édesapám szülinapja. :)

Egy felejthetetlen nap marad. Nem csak az Ő számára, de számunkra is. Valamikor régen kezdődött el ez a  mesés történet...valamikor, 1991 tájékán, amikor két különleges fiatal összekötötte az életét egymással. S ra 9 hónapra megszülettem én..:) De nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy ennek a piciny családnak volt egy különleges, még akkor nálam is kisebb családtagja...egy papagáj :) Akit Csurinak hivtak. És beszélgetett velünk. Kellemes csicsergésével rengeteget mesélt... és megtanulta a nevem :) Amikor rátört a szeretet roham, odaszállt a kiságyamhoz, és elkezdte mondani, hogy: Juli, Juli, Juli :) És ez még nem minden...ha nyűgös voltam, sirtam, a nevem elé, még egy jelzőt is megtanult, ilyenkor ezt mondta nekem: rossz Juli ...:) Tudta, a kicsi papagáj érezte, ha sirok, az nem csak Juli, az rossz Juli. De persze erre én nem emlékszem, ezt már csak mesélték nekem:). Attól a pillanattól kezdve, mindig volt papagájunk. A többire már emlékszem, és rengeteg hihetetlen történetet, elhalálozást(mert mindegyiknek nagyon különleges volt, a legdurvább pedig az volt, amikor egyiket szószerint letapostam....) tudnák mesélni. De ez most nem erről szól, talán majd…egyszer máskor :) Mielőtt házba költöztünk volna, nem sokkal előtte meghalt a legutolsó papagájunk...csak ő élte túl nálunk. Már öreg volt. 9 éves...egy vasárnap reggel halt meg. DE....azelőtt este, (már repülni akkor nem tudott) külön-külön mindegyikünktől elbúcsúzott...odajött, a kezünkbe mászott, és mozdulatlanul ott ült egy darabig. Aztán ment tovább egy másik családtaghoz....És egy életszakasz lezárult…neki is. És nekünk is. Költözés alatt nem tudtunk újat venni, költözés után se volt rá lehetőségünk...de mindenki látta édesapánkon, hogy valami nagyon hiányzik neki...Egy kicsi darab a szivéből üres. (Amig más él-hal X,Y Z dolgokért, addig apumat a madarak tudják elvarázsolni… ) A terv már rég megszületett bennem, csak egy megfelelő időpont kellett...és szépen megszületett, kialakult előttem egy kép, egy dátum: augusztus 11 :) Mikor már csak néhány nap volt hátra, izgatottságom nehezen tudtam leleplezni...és nehéz volt a titkot magamnak megtartani,,,aztán eljött, a várva várt nap, ami eleve izgalmasan kezdődött, és mégizgalmasabban ért véget...Hááááááááát.........látni kellett volna az arcát, amikor meglátta a bébi papagájt...azt hiszem élete egyik legfelejthetetlenebb pillanata marad :) Nagyon, de nagyon örült. Az a látvány mindent megért.:) És örülok, hogy minden úgy történt, ahogy megtörtént. Túl sok gondolat,érzés,ötlet,emlék kavarodik most a fejembe ezzel e történettel kapcsolatosan...s azt hiszem elégge összevisszaságba torkollik gondolataim menete...de remélem azért nagyjábol érthető voltam...s ha nem is, azért a lényeg napfényre talált. Remélem... :) És akkor néhany kép az új családtagunkról: Fritz-ről :)