
Hetfő este 6tól 8ig angol órám van. A tanárnő azzal fogadott minket, hogy egy teázóban fogjuk tartani az órát, s elvisz minket egy vagány helyre. Egy sima teázó, nem lehet nagy dolog.-gondoltam magamban. De amikor beléptünk,
WOW...csak ennyit tudtunk mondani... Nem győztük eleget köszönni a tanárnőnek "óra" végén, hogy megmutatta nekünk azt a helyet...Nem szabad Kolozsváron olyan egyetemista legyen, aki nem járt még ott! Tegnap este a szobatársnőimet is elvittem oda...szó nélkül maradtak. Egyszerüen olyan volt, mintha egy más világon lettünk volna...azt csináltunk amit akartunk, nem zavart senki, kifeküdtünk, s néha csendben csupán csak hallgattuk a legkülönlegesebb zenét, amit valaha hallottunk...Felfoghatatlan érzésekbe volt részünk...Rossz volt kilépni az ajtón...mert jó volt érezni, hogy bármi volt is, megnyugodtunk, lenyugodtunk, és jól éreztük magunkat. A google-n találtam néhány képet a helyről, amely természetesen nem adja vissza a hangulatát, de egy kis izelitőnek elmegy..
http://designocalm.com/samsara-chill-out-teahouse-cluj/ . Rengteg érdekességet és élményt mondhatnák, mesélhetnék még a teázórol, de inkább tapasztalni kell, mint olvasni róla. Én szivesen megyek el veled egy teára :)
5 megjegyzés:
Meglepődtem, hogy erről a helyről még nem tudtam:D...kérlek mond el hol van, mert nagyon akarunk menni mi is a barátokkal:)
Strada Emil Racoviță nr.27
ha terkeprol nem megy,csak szolj, mert leirom merre van :)
gondoltam, hogy te leszel az elso, akit erdekelni fog :D
Valaki mas is ratalalt....nekem mar januarban volt szerencsem a helyhez. Valoban elkepeszto uj vialgot varazsol az ember elmejebe:)
köszönöm a bejegyzést!:D
Megjegyzés küldése