Evés közbe jön meg az étvágy :)

Az első, az mindig különleges. Az kell hogy legyen. Legalábbis nekem. Még magyar karakterekkel is irok, vesszőket használok, pontot teszek a gondolatok végére, s ráadásul nagy betűkkel kezdem a mondatokat. Nehezen megy. Nagyon. Többet törlök, mint irok...de eszek. És remélem megjön az étvágy. Nem, nem is vagyok benne biztos, hogy remélem...jöjjön aminek jönnie kell. Csak egy jel, ennyi az egész. Csak ennyi a magyarázat arra, hogy én most itt elkezdtem gondolatokat fogalmazni...Magyarázkodnák. Megmagyaráznám. De úgyse érdekel senkit...De magyarázkodni fogok. Másegyébről. Első sorban, az első bejegyzésemben, (aminek különlegesnek kéne lennie...de hát...8-| ) megmagyaráznám a blog cimét. De lehet fölösleges lenne...már az első szó..húúú...hmmm...juuu...áááá...mégis ki juthatna eszünkbe róla? Vajon ki? Hát nem tudjátok??? Nem baj. Nem is árulom el. Maradjon ez egy kérdés mindenkinek, aki elolvassa. (ha egyáltalán valaki elolvassa...) Senki se tudjon aludni tőle, senki se nyugodjon addig, amig meg nem tudja, mégis kinek lehetnek zsiráfmintás hétköznapjai...Egy akárkinek, aki ismeri a zsiráfokat. Tudja, hogy a zsiráf mintája különleges. Mint ahogy a saját szürke hétköznapjai is. A minta váltakozik a sötét barna, és a halvány szinek, krém és fehér között. A hétköznapjai is: vagy barnák, vagy krémek, vagy mind2...egyik sem sosincs. Valami mindig van. A barna napok, nem sok mosolyt csavarnak ki belőle...de ahogy tovább néz, mar ott arrébb látja a krém szint, látja a világosat...látja a boldogságot.De ez az akárki én vagyok... Ennyi az életem: barna és krém szin keveréke. Jó és rossz. Szép és csúnya. Boldogság és ésatöbbi.... És minden ellentét egybefonódása. Kell a barna, hogy legyen a krém. Kell a krém, hogy legyen a barna. Igy teljes. Igy egész. Igy szép. Igy ÉLET. Hogy nézne ki a zsiráf, ha csak barna lenne? És hogy nézne ki akkor, ha csak krém szint látnánk el a felhőkig, 5 méter hosszúságba? Igy tökéletes. Barnán,krémen. Ez a zsiráf. Ez az életem :) Hát akkor...jóétvágyat mindenkinek.