26.a

26.a De joo :) Ez az a nap, amelyet a legjobban szeretek januártól decemberig.Főleg januárban :) Sajnálom, ha érthetetlen vagyok. Ez van...ebből is látszik, hogy az emberek csak azt hiszik, hogy ismerik egymást. Pedig dehogy...Nem akarom húzni a szót, csupán egy dolgot szeretnék megemlíteni. Hiányzik minden, ami eddig volt. De a mostani élet is nagyon szép. Az első párhuzam, külömbség, ami szembeötlő, és kissé fájdalmas volt számomra, ehhez a dátumhoz fűződik. Licibe, a volt osztályomba vagyunk most. Elkezdődik a nap. Csengetnek. Pontban nyolckor. Vagy nem. És mindenki ekkor kezd beszontyolódni az osztályba. Még mindenki kómás és álmos. Még a tanár is. De valami különleges történik. 26. a van :) (ez csak nekem az, de mégis, mindenki látja, hogy valami történik...:) ) A szokásos rutinnal kezdődik a nap. Kik hiányoznak. Aztan már egyértelmű a következő kérdés. Hányadika van ma. Ha 26.a, altalába hangosan, hatarozottan, sőt akaratom ellenére kiabálom oda a tanárnak, hogy 26! Most is ezt teszem. És akkor többen rámnéznek, és sunyi mosollyal a szemükbe közlik, hogy eggyütt örülnek velem :) És ők tudják. Tudják, hogy mi van mindez mögött...:) Sose felejtem el azokat a pillanatokat, megjegyzéseket, és azt, hogy ők barátok voltak. És ők tudták... És most...csak ülök, és tényleg csak ülök...egy ismeretlen vagyok...semmitse tudnak rólam...26.a És ezt senki nem tudja. Senkit nem érdekel. Senki nem örül velem...és ez rendjén is van. Nem várhatok el mást. De hiányzik...hiányzik az, ami volt, hiányoznak ők...hiányzik egy pillantásból való megértés...De nem maradhatok leragadva a múlton, s azon, ami jó volt. Élnem kell. És előre nézni. Nehéz nem a múltból táplálkozni... De örülok. Boldog vagyok. Mert ma 26. a van. :)