Fanni hagyományai 2

Általános műveltséghez tartozik, hogy ha meghallod ezt a címet, egyből bevillanjon egy árva lány története, aki egyedül él a kis falucskájába, megfosztva testi, lelki örömöktől, s aki magányában a természethez menekül, melynek lágy ölén, és édesanyja emlékében megnyugszik...nem baj ha te már nem emlékszel. Én még igen. Már most tisztázni szeretném, semmilyen párhuzamot, hasonlóságot nem akarok vonni, a dióhéjjnyiban leírt Fanni élettörténete és az én életem között, viszont mégis van egy dolog, amit hozzá hasonlóképpen szeretnék tenni. Ebben a műben, a történetolvasás során Fanni saját érzelmeit, gondolatvilágát tehetjük a magunkévá. És az ő szavaiból tudjuk meg azt, hogy szerelmes lesz...felbukkant a semmiből az életébe egy olyan személy, akinek odaajándékozta a szívét...persze ez a szerelem, Fanni nehéz élete, a társadalom, és a körülötte lévő emberek miatt beteljesületlen maradt. De mégis...a fiatal Fanni szerelme karjai között halt meg...És végig, a saját története leírása alatt egyszer sem használta, egyszer sem írta le kedvese nevét. Elnevezte egy betűnek. T-ainak. Én is ezt fogom tenni. Már kifogytam az ötletekből...vagyis a legérdekesebb dolgok az életemben egy betűvel jelölt személyhez kapcsolódnak...ha írok magamról, az életemről, azokról a dolgokról amik velem történnek, őt nem hagyhatom ki. Már nem tehetem. Túl sok a felejthetetlenül szép emlék, s túl szép vele a jelen ahhoz, hogy az én egy betümet kigyahjam...akár innen is. Most nem megyek bele, nem kezdem leírni, nem kezdek mesélni, egyszerűen fogadjátok el az én J-aimat. :) S így...én leszek Fanni hagyományai 2. :)