Az elmúlt 2 hét borzalmas volt...ha vissza akarok emlékezni, csak fekete billentyűk hangjait hallom a fülemben...nehéz volt.Voltak olyan napok, hogy egyszerűen enni sem volt időm...sok vizsga, sok projekt, sok elvárás, sok feladat...ezzel alapból nem is lenne olyan nagy gond, mert hát ez az élet rendje, de mindenzek fölé sok betegség ütötte fel a fejét bennem...sőt még lelki is akadt... De ezzel nem panaszkodni akartam, hanem aláhúzni a bejegyzésem lényegét. Csütörtök délután kaptam egy smst.Meghívtak. Egy különleges délutánra. Valaki tudta, hogy mi esne jól...és életem legfinomabb palacsintáját sütötte meg nekem...és a maradék "masszából" a legkülönlegesebbet is...:) Ez nagyon sokat jelentett nekem. Jó volt néhány szeretettel teli csipkeízespalacsintafalattal "megünnepelni", hogy túléltem a legelső nehézségeket az önálló életemben...De nemhiába adott Isten angyalokat mellénk...akik ráádásul még palacsintát is tudnak sütni...:)
1 megjegyzés:
További erőt, testileg, lelkileg! Sok finom izű gondoskodást.:)S gondolok rád imában. :)
Megjegyzés küldése