Kedves románia,

            nagyon rég nem írtam már neked levelet. Elsősorban elszeretném mondani, hogy én nagyon jól vagyok, jól alakulnak a dolgaim, de a legjobban annak örülök, hogy nyári munkahelyet is kaptam (természetesen hála a franciáknak, nem neked). A családdal is minden rendben, egyre érdekesebben alakulnak a dolgaink.
            Különösen egy esetet szeretnék most így rövidesen megosztani veled, ugyanis te voltál az első akire gondoltam amikor ez megtortént velem, velünk. Péntek este felhívtak telefonon, hogy nem megyünk-e szombat reggel Hajduszoboszlóra strandra. Dehogynem megyünk- válaszoltam én. Szombat délbe már ott is voltunk. [.......] és végre megtaláltuk a helyet ahova letelepedtünk. Mindegyik nem a saját útján, Heni Szőke és én elindultunk a női mosdó, öltöző fele. Félúton eszünkbejutott hogy egyikünknél sincs papírzsepi. Ugyebár ez megszokott dolog, ha wc-re kell menni valahova, (az otthonon kívül) kell vinni pézsét is. Visszafordultunk. A többiek otthagyták az autóba, csak nalam volt még egy fél csomag. Nagy sor volt a budin, elég időnk volt körülnézni. Majd kiürült 2, s pont a mi sorunk jött. Mielőtt bementünk volna, eszünkbejutott hogy nem osztottuk el a pézsét. Természetesen nagy sor volt mögöttünk, de nem baj, ez létfontosságu. Egyet nekem, egyet neki, hogy még maradjon neked is. Ezután nem tudtuk miért néznek olyan furán ránk a nők, lányok, akik mögöttünk várakoztak. Miután becsuktuk magunk után az ajtót, rájöttünk hogy miért. VOLT WC PAPÍR! Elfelejtettük, hogy nem romániába vagyunk... ooopsz. Vajon ez a mi szégyenünk, vagy a tied?
            Remélem nem untattalak azzal hogy elmeséltem neked ezt az esetet. Tudod azt szokták mondani hogy az okos más kárán tanul, a buta még a magáén se. te inkább ezután legyél okos.  

                                                                                        Valamennyi szeretettel, rabszolgád, Júlia.